Arctic Monkeys/Humbug (2009)
Amikor valaki kiejti az Arctic Monkeys együttesnek a nevét, én jó riffekkel megszórt alternatív gitárzenére gondolok, Alex Turner énekes kölyökhangjával. Ezért is szoktam az "ő műfajukat" kölyök-rocknak hívni.
Fura érzéssel hallgattam végig az új lemezüket. Teljesen mást vártam és teljesen mást kaptam az új lemeztől. Mintha kicsit belassítottak volna, a dalok nem annyira meggyőzőek számomra, bár nem azt mondom hogy meghallgathatatlanok, csak mondjuk előtte én hallottam a Favourite Worst Nightmare-t...
Itt kezdhetjük az öszehasonlítást a zenekar eddigi életművével. Ugyan számomra a Whatever People... sem egy hatalmas durranás, de egészében egy ügyesen megkomponált, néhány dúdolható slágert(pl. itt a View from the Afternoon, I Bet You Look Good On The Dancefloor, Mardy Bum stb.) magában hordozó, 2006-ban marha jól szóló album volt. Néha még ma is előveszem egy kis nosztalgiára. Aztán jött 2007-ben a Favourite Worst Nightmare, ami szerintem eddig a majmok főmunkája. Volt rajta egy kis zúzás(Brianstorm) , slágerek(Teddy Picker, Fluorescent Adolescent), és igazából majdnem az egész lemezt említhetném még(D is for Dangerous, This House is a Circus, Do Me a Favour). Mindegy, a lényeg, hogy sokszor meglehet hallgatni a megunás veszélye nélkül, és ez manapság igazán kivételes.
A mostani lemez pedig egy kicsit alábbhagy a tempóval, sok szám hasonlít egymásra, tele van nyomva orgonával, meg különböző szintihangokkal, amik annyira nem illenek oda szerintem. A rifekkel még akkora bajom nem lenne, mert van itt is ami üt, de ezeket gyorsan követi valami, amitől elveszti azt amitől Arctic az Arctic.
Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy a lemez kiábrándító. Mert nem az. Vannak benne ügyes fogások, egy-két dal idézte is a régi hangulatot(My Propeller, Secret Door). Van ami pont az újítása miatt tetszett meg(Pretty Visitors). Szerintem csak az lehet a baj, hogy nem ezt szoktam meg egy bandától akinek igazán szerettem az előző albumát. Néha nehéz a jótól elszakadni. De aki eddig szerette az Arctic Monkeys-t mindenképpen hallgassa meg ezt is. Remélem azért csalódik egyet, de kellemesen mint én. Aki meg nem ismeri, vagy eddig az "elvei" miatt nem hallotta a sarkköri majmokat keresse meg a Favourite Worst Nightmare-t. Azonnal!!!
Stílus: Alternatív Rock/Post Punk
Hossz: 39:20
Személyes kedvencek: My Propeller, Secret Door, Fire and Thud, Pretty Visitors
