Steely Dan/Aja (1977)

Fantasztikus ünnepség, a zene ünnepsége. Így nevezném ezt az albumot. Amit erre a korong ráírtak, az kétségtelenül a világ egyik legjobb lemeze. Jazz-rockban legalább is. Nagyon könnyen bele lehet veszni, és talán még popzenének is elmegy egy-két szám. Íme tehát az igazi libabőr.

A Steely Dan 1971-72-ben alakította két fiatal zenész: Donald Fagen és Walter Becker New Yorkban. Első sikerüket egy Barbra Streisand albumon valószereplés jelentette, ezután találkoztak Gary Katz-el, aki egészen 1980-ig volt lemezeik producere. Első lemezük már 1972-ben megjelent Can't Buy a Thrill névvel, innen a Do It Again lett nagy sláger, még a top tízes listára is felkerült (ez jazz-rocknál elég nagy szám, bár populárisabb, mint a jazz akármelyik fajtája). Ezután évről évre jelentek meg olyan elképesztően jó lemezek, mint a Countdown to Ecstasy és a Pretzel Logic. Közben a zenekar egyéb tagjai folyamatosan cserélődtek, csak a két főember-dalszerző Fagen-Becker páros maradt meg eredeti tagként. A terepet az Aja-hoz a '76-os The Royal Scam készítette elő, ami egy elég gitár-centrikus lemez lett. És jött az Aja (kiejtése: Ázsá), ami mai napig az együttes legtöbbet eladott albuma és talán a főműve. A lemezen olyan nagy jazz-nevek szerepeltek mint Wayne Shorter, Steve Kahn és Larry Carlton. Ezután még egy albumot csináltak és szétmentek.

De az Aja örökre megtartja szellemüket. Olyan hangulat és erősség árad a lemezből, hogy fel lehetne robbantani vele egy házat. Ugyanakkor nyugodt és kivárja a jó pillanatokat és akkor csap oda. Be lehet tenni egy hűvös este, a kocsiba utazáshoz, ha valaki dallamra vágyik. Mert a lemez elég dallamos, és rég nem született ilyen a jazz-rockban. A Black Cow egy basszus-csapással indul, és nem veszti el zsenialitását a szám végéig. Az Aja egy keleti-filozófiával megáldott, lassan induló, Wayne Shorter szaxofonjátékával megáldott, a végén egy eszeveszett dobszólóval lezáruló szerzemény. Steve Gadd dobos megdícsérve halálig. A Peg egy jó kis boogie a Josie pedig megfullad a gitárban. 

Végsősoron ennyi is elég. Nehéz elmondani az energiákat amik ebben a zenében lakoznak. Csak be kell tenni és hallgatni, nagyon megéri. A zenekar egyébként 1993-ban felkelt sírjából és azóta újra zenél és koncertezik. Legutolsó kiadványuk 2003-ban jelent meg. Hír nincsen új lemezről, de ha csinálnak még, csalódni biztos nem fogunk.

Hossz: 40:00

Stílus: Jazz-rock, Fúziós-jazz

Személyes kedvencek: Black Cow, Aja, Deacon Blues, Peg, Josie