Frank Sinatra/Francis Albert Sinatra and Antonio Carlos Jobim (1967)
Könnyű estékre nem szeretek túl nehéz és odafigyelős zenét hallgatni. Kell olyan is amire néha-néha el lehet aludni, vagy csak dolgozni lehet közben. Lényeg tehát a pihentető célú zene. Sinatra ebben a tekintetben teljesen győzedelmeskedik. Bár az 50-es években inkább táncoltak rá, manapság már csak egy letűnt kor dalospacsirtája/színésze. Érdemes azért figyelni egy-két nagylemezére is, nem csak a New York-ra. Tudott az öreg varázslatosan dalokat énekelni. Következzen egy album a hátradőléshez.
Frank Sinatra 1915-ben született New Jersey-ben. Érettségi nélkül elhagyta az iskolát, hogy nagy énekes lehessen belőle. A 30-as években kezdett emberek előtt énekelni, bár 1935-ig csak tengett-lengett az országban. Első felvétele 1939-ben jelent meg From the Bottom of My Heart címmel, amiből 8000 pédányt adtak el. Egyébként ez a felvétel egy kincs a gyűjtők szemében. 1940-től folyamatosan lép föl és elindul egy jelenség amit Sinatramániának hívnak. Innentől énekesi és színészi pályája is felfelé indult. Szerződést köt a Columbia lemezkiadóval, ami egészen 1952-ig tartott. Ezalatt az évek alatt voltak Sinatrának talán legnagyobb sikerei. 1952-ben Sinatra pályafutása lefelé szállóban volt, ezért kidobtál a Columbiától. Pár év filmszínészet következett, Oscar-díjat is kapott a Most és mindörökké-ben nyújtott alakításáért. 1953-ban Frank aláírt egy szerződést a Capitol-al. Ennek a kiadónak az égisze alatt jelent meg életművének egyik a legjobbnak tartott albuma az In the Wee Small Hours. Évekig megint csúcson volt swingeivel. A rock and roll megjelenése azonban megint a kispadra küldte egy ideig. 1960-ban kilépett a Capitol-tól és megalakította saját lemezkiadóját a Reprise Records-ot. Ezentúl főleg akkori popszámok feldolgozásait éneklte swingesre. Az évtized végére majdnem teljesen eltűnt, így 1971-ben búcsúkoncertet ad. Két év múlva visszatér a szakmába. A 70-es 80-as évek koncertezéssel telnek el, kevés és kis fontosságú lemezek jelennek meg. A 90-es években Grammy-t kap a duettlemezeiért. 1998-ban, 82 éves korában, szívroham következtében érte a halál.
A lemez egyszerű alapra épül: Sinatra meghívta Jobimot egy lemez elkészítésére. A stílus kivételesen nem swing, hanem a Jobim által írt bossa-novák. Az albumon ezenkívül még három szám található a Great American Songbook-ból. Ez amiatt van, mert Sinatra nem tartotta elég jónak a Jobim fordításokat angolra, ezért kipótolta a lemez további részeit. Az egész anyag nem több, mint fél óra. Egyszerű, de nagyszerű szokás modani. Csak egy gitár, amin Jobim diktálja a tempót, Claus Ogerman vezénylésével egy nagyzenekar, ami olyan mézes-mázosan szól ahogy csak lehet, és erre még jön rá Sinatra búgó hangja. A feldolgozások nem verik kenterbe az eredetit, de maradéktalanul megközelítik a szintjét. A lemez közepén ugyan érezhető egy kis monotonitás, ami az album végéig megjelenik, de ezt az egyet nyugodtan elengedheti az ember egy fél órás lemeznél. Nehéz napok után, bizony gyöngyszem egytől-egyig.
Hossz: 28:10
Stílus: Bossa-nova
Személyes kedvencek: The Girl From Ipanema, Dindi, Change Partners, Corcovado, Meditation
